Az Erzsébet körút 7. szám alatti Quittner Zsigmond tervezte bérház Aradon született építtetője, Hatvany-Deutsch Sándor (1852–1913) a Magyarország mezőgazdaságát és iparát a XIX. és XX. század során felvirágoztató magyarországi zsidó családok negyedik nemzedékét képviselte. A család vagyonosodása a dédapa, Deutsch Ábrahám aradi szatócsüzletével indult. Fia, az 1848–49-es szabadságharcban nemzetőr Deutsch Ignác (1803–73) már terménykereskedelemmel folytatta. Az 1856-ban Pestre, az V. ker. Nádor utca 2. szám alatti sarokházba beköltöző „Deutsch és fiai cég” tevékenységébe Deutsch Ignác két fia, József és Bernát is bekapcsolódott. 1867-től övék a Grassalkovich család egykori hatvani uradalma. A leromlott állapotú kastélyt rendbe hozták, parkját értékes növényritkaságokkal ültették be. Ez volt egészen a II. világháborúig a család közös otthona. 1879-ben – talán azért, mert Bosznia-Hercegovina 1878-as bekebelezésekor jelentős támogatást adtak a hadseregnek – Deutsch Sándor apja, Deutsch József és testvére, Bernát a hatvani előnévvel nemességet kapott. A család vasútépítésben való részvétellel, gőzmalmok és cukorgyárak alapításával, földbirtokok vásárlásával folyamatosan növelte vagyonát. 1897-ben engedélyt kaptak a Hatvany-Deutsch kettős családnév viselésére.

Nemcsak a gazdaságban és a bankéletben töltött be meghatározó szerepet. „…Hatvany-Deutsch Sándor, a család vezéregyénisége… az Országos Magyar Izraelita Közalap elnöki posztján kívül semmilyen tisztséget nem vállalt, de jelentős összegeket adományozott felekezeti célokra, árvaházra, kórházra, illetve a pogromok elől Magyarországon át menekülő orosz, majd román zsidók támogatására. »Zsidó szívét, zsidó érzését«, írta halálakor a neológ zsidó közbeszéd alakításában döntő szerepet játszó Egyenlőség, »az elhagyatottak ügyének fölkarolásával és bőséges támogatásával juttatta kifejezésre«”. (Forrás: Konrád Miklós: Hatvany Lajos „zsidókérdése”. Szombat). Hatalmas vagyonából a művészeti életet is pártolta: nagy része volt a Vígszínház alapításában, jelentős műgyűjtőként elsősorban modern magyar festményeket vásárolt. 

A Deutsch család ötödik nemzedéke más utat követett, az irodalom és a művészet felé fordult. Hatvany-Deutsch Sándor legidősebb fia, Hatvany Lajos (1880–1961) író lett, a Nyugat egyik alapítója, irodalmi mecénás, Ady, Tóth Árpád, József Attila támogatója, másik fia, Hatvany Ferenc (1881–1958) pedig festő és neves műgyűjtő, egyik unokatestvérük Hatvany Lili (1890–1968) írónő, másik unokatestvérük, Hatvany Bertalan (1900–1980) orientalista tudós, műfordító. A két testvér és Hatvany Lili is kikeresztelkedett, Bertalan megmaradt zsidónak, a cionizmust támogatta. A zsidótörvények azonban mindenkire vonatkoztak. Hárman 1939-ben még időben elhagyták az országot, Hatvany Ferencet régi barátja, Czóbel Béla festő mint kertészt bújtatta szentendrei házában. 

1944-ben a Deutsch Ignác és Fiai céget, ahogy a többi zsidó tulajdont is, zár alá helyezték. A céget irányító Hirsch Albertet és feleségét, Hatvany Irént elvitték, és meggyilkolták Auschwitzban. A tulajdonosok és vezetők közül azok, akik életben maradtak, a háború befejeztével elhagyták az országot. 

Az 1913-ban a saját birtokán, Nagysurányban elhunyt Hatvany-Deutsch Sándor báró a Salgótarjáni utcai zsidó temetőben nyugszik, a nyugati fal melletti, Pantheont idéző családi mauzóleumban, ahogy a család itthon elhunyt többi tagja is.