Sárközi György
író, költő, műfordító

Az 1886-ban Deutsch Sándor gyáros és földbirtokos számára Quittner Zsigmond tervei alapján épült Erzsébet körút 7. szám alatti háromemeletes, téglaburkolatú bérház az ország életében jelentős gazdasági szerepet betöltő építtetője és Budapest arculatát igen sok nagyszerű épülettel meghatározó építésze miatt is fontos, de Sárközi György (1899–1945, március 9. Balf) író, költő, műfordító miatt kihagyhatatlan. 

Ahogy Osvátnak ott volt a lakása, ahol a Nyugat első számait szerkesztették, Sárközi – az Athenaeum lektoraként – a kiadó közvetlen közelében (az Athenaeum kiadó háztömbjében) és a New York kávéház szomszédságában élt. Költői tehetségét Osváth Ernő ismerte fel, Babits nagyra becsülte, Szabó Lőrinc és Németh László a legjobb barátai voltak. 1936-ban feleségül vette Molnár Ferenc író lányát, „egy pillanatig sem gondolva arra, hogy a zsidó ősök mellé egy zsidó asszonnyal kötött házasság végérvényesen az üldözendők közé sorolja”. (Hegedűs Géza ).

Sárközi a Válasz folyóirat szerkesztője és 1936-ban a Magyarország felfedezése szociográfiai sorozat elindítója volt. A népi irodalmi tábor a vezérének tartotta. Mindez nem mentette meg attól a sorstól, amely 1939-től a zsidó és zsidó származású magyarokra várt. 

„… [N]incs még egy költő, akinek sorsa olyan kísértetiesen idézné a személyes magatartástól független ellenállhatatlan erők okozta sorstragédiát, mint Sárközi Györgyé, aki hívő és áhítatos katolikus volt, tudatát és erkölcsi magatartását a magyar lét határozta meg, a népi irodalom politikai és művészeti vezére volt, életét tette a magyar szegényparasztság felszabadítására, amelynek életérzésével és gondjaival lelke egészével azonosult – és üldözött zsidóként halt meg negyvenhat éves korában végelgyengülésben, egy fasiszta haláltáborban.” (Hegedűs Géza ).