Az 1920-as évektől épülő bérházakat igen sok esetben már nem egyéni építtetők, hanem társaságok, társulások, szövetkezetek, bankok, nyugdíjintézetek megbízásából tervezték. Ilyen ez az 1938-ban épült hatemeletes modern sarokbérház is, melynek két építésze Fried Miksa (1895–) és Fenyves István (1897–1957) a 30-as években komoly szerepet játszott Budapest modern építészeti arculatának kialakításában. (Ugyanebben az évben ők tervezték a szomszédos Bajcsy-Zsilinszky köz 2. alatti házat is beczkói Bíró Gyula és beczkói Bíró Henrik megbízásából. A két épület, mintha nemcsak tervezőjük, de építtetőjük is azonos lenne, a Bajcsy-Zsilinszky köz felől cour d’honneurrel összekapcsolódva szinte összenőtt.)
A városképileg jelentős helyzethez és az újonnan, 1937-ben nyitott Bajcsy-Zsilinszky közhöz is igazodva az építészek egy messziről is jól látható levágott sarkú, reprezentatív házat terveztek, ahol a sarok attikáján egy óriási, lenyűgöző, „fekve támaszkodó” férfiszobor néz le elgondolkozva a városra. A szobrász neve nem ismert, de Fenyves és Fried egy másik közeli épületére (Sas utca 7.) Kerényi Jenő szobrász készítette a kereskedőket ábrázoló domborművet. Talán itt is ő volt a szobrász.
Az épületet a kort képviselő, modern épületek formavilága és az új anyagok használata jellemzi. A hatalmas homlokzati felületeket a zárterkélyek mellett homorú ívvel lecsapott sarkú erkélyek sokasága tagolja. A földszinten fém sorportálok futnak végig, fölöttük a homlokzatokat teljes magasságban sóskúti fehér mészkőlapok burkolják, fogsoros lemezpárkány zárja, de még fölötte fémlemezzel burkolt magastető is emelkedik. A szerkezet vasbetonvázas. A lakáselrendezés négyfogatú, a különböző méretű (nagyobb, közepes és kisebb) korszerű, elegáns lakások mind a lépcsőház előteréből nyílnak, nincs többet függőfolyosó.
A kör alakú földszinti előcsarnok, de a lépcsőház eleganciája is elkápráztat. Természetesen itt volt portásfülke is. A falakat és az oszlopokat, valamint a kör alakú emeleti előterek falait is sötétbarnára pácolt, fényesre polírozott kazettás faburkolat fedi. A lakásbejárat, a felvonó és a mérőóra szekrény ajtaja is a faburkolatú felület szerves része. A lépcső fehér márvány, a lépcsőház padlója pedig az új, kedvelt anyag: szürke linóleum, többszínű, csillag alakú betéttel.
A homlokzatokat jelentősen meghatározó magyaros ornamentikát (életfa, tulipánfa, virágág) felmutató, de egyben menórát is sejtető art decós erkélykorlátok és a kovácsoltvas díszrácsú, üvegezett kapu mind rendkívül dekoratív és szép, de meglepőek, szokatlanul hatnak egy ilyen modernista házon. Készítőjük Sima Sándor (1894–1968) ezüst- és aranykoszorús lakatosmester, aki tanoncidejét a legjobb mestereknél, a VII. kerületi Marek József utca 31. szám alatti Gerő és Győry műlakatos cégnél töltötte.
Sima Sándor nemcsak kiváló díszmű lakatos volt, hanem rendkívül bátor ember is. A nyilas hatalomátvétel után zuglói lakatosműhelyében – élete kockáztatásával – közel száz ember életét mentette meg. „Egy nagy lakatosüzem tulajdonosa volt, ahol eredetileg díszműáru készítéssel foglalkoztak, de a háború kitörése után már a honvédség részére is dolgoztak, főleg ácskapcsokat gyártottak. Mivel Sima Sándor lakatosműhelyét hadiüzemnek nyilvánították, ezért az ott dolgozók is arcképes felmentési igazolványt kaptak. A nyilasok hatalomra jutása után körülbelül 60 katonakönyves munkaszolgálatos és 30 más üldözött férfi és nő dolgozott az üzemben. Valamennyien épségben élték túl a nyilas terror időszakát. Ugyanez az üzlettulajdonos egy ízben 30 ezer pengőt is adott váltságdíjra jó ismerősei, a Markovits házaspár életéért, akiket azonban ennek ellenére kivégeztek.” (Forrás: Szombat)
1944-ben ezt az előkelő, hatemeletes modern bérházat is csillagos háznak jelölték ki.
Fried Miksa és Fenyves István, akik az utolsó pillanatig, még 1943-ban is terveztek, bujkálva túlélték a nyilas időket, de Fried Miksára a háború befejezése után újabb megpróbáltatás várt: egy évet töltött a kistarcsai internálótáborban. Munkásságukról, annak ellenére, hogy mennyi jó modern és art deco épület fűződik a nevükhöz (lásd Ferkai András: Pest építészete a két világháború között. Pipacs könyvek, 2001. és Bolla Zoltán: A magyar art deco építészet. Publio Kiadó, 2016.), eddig nem készült összefoglaló tanulmány. Mindketten azok közé tartoztak, akik 1945 után is építészként dolgoztak. Fried Miksa az internálás után a Lakótervbe került, de 1948 után elhagyta az országot. Fenyves István 1949-től az Iparterv 3. számú Általános Ipari Épülettervező Irodájának vezetője lett, majd az ÁÉTI-ben is dolgozott. Sírja a Kozma utcai zsidó temetőben található.
Ma a Fried–Fenyves építészpáros által tervezett bérpalota, akárcsak a szomszédban felépült munkájuk, a Bajcsy-Zsilinszky köz 2., kerületi védelem alatt áll.