A Bajcsy-Zsilinszky út és a Bajcsy-Zsilinszky köz modern, hatemeletes, világvárosias bérházai mögül egy különleges, háromemeletes ikerház oromzata bukkan elő. Az első emeleti ablak mellett mindkét házon – jobb és baloldalon szimmetrikusan – kisméretű tábla jelzi: „Tervezte Freund Dezső műépítész”. 

Az egymáshoz beépítési módjában, tömegében teljesen hasonló, az utca felé cour d’honneurrel felnyíló, középen pártázattal kiemelt két későszecessziós épület csak egyes részleteiben tér el egymástól. Freund Dezső többi bérházához képest itt erősebben érzékelhető a német jugendstil hatása. Mindez – meglepő szimbiózisként – Kós Károlyra jellemző erdélyies, kiugró felső tetőzettel párosul, ahogy Freund Dezső épületein máshol is, mint például a közeli Ó utca 46.-nál. Az egyedülálló kettős cour d’honneur a zártsorú beépítést fellazítja, az utca így itt sokkal oldottabb. Oldottabb a szecessziós architektúra, az érdekes épületszobrászat miatt is: ez az utca fegyelmezett, historizáló beépítésében hirtelen a szabadság érzetét kelti. A bejárat két oldalán mindkét épületnél – mintha erődöt őrizne – stilizált emberfejekre emlékeztető tetejű pilaszterek állnak őrt. A 7. számú ház ablakai alatt madár- és mókusfigurák láthatók, a bejárat fölött pedig, növények között, szigorú szakállas férfifej vigyáz a házra. A 9. számú ház kapuja feletti reliefen ettől eltérően – mesebeli jelenetként – mókuspár eszeget egy gyümölcskosárból.

A földszinten minden az üzleti életről szól. A cour d’honneur itt nem a szokásos módon a földszint felett indul, hanem – a felső nyitáshoz képest elkeskenyedve – a földszintről. Így mindkét ház bejárata a beépítési vonaltól mélyen visszahúzott, hogy tőlük jobbra és balra is üzletbejáratok nyílhassanak. Az udvarok is alápincézettek a megfelelő méretű raktér biztosítására, megvilágításuk felülről, üvegbeton téglával történt. Az építtetők – amint 1912-ben elkészült az ikerház – a Révay utca 2.-ből a Lázár utca 7.-be helyezték át divat-, kézmű- és rövidáru-kereskedő cégüket. Érdekes egybeesés, talán nem véletlen, hogy ekkortól a kivitelező testvérpár, Rothauser Lázár Lajos és Rothauser József építőmesteri iparüzlet-tulajdonosok cége is a Lázár utca 7.-be tette át székhelyét. A kapualj és a lépcsőház kialakítása, szecessziós stukkódíszítése, a gyönyörű liftaknarács az ovális rátétekkel, a körbeépített udvar a szecessziós kovácsoltvas függőfolyosói korlátokkal a két épületnél mind-mind azonos, de a hatás az előtér és a lépcsőház eozinos kerámia falburkolatának eltérő színe miatt más. A Lázár utca 7.-ben már a kapualjban is megjelenik a varázslatos hangulatot keltő zöld eozinos falburkolat. A Lázár utca 9.-ben a lépcsőház falburkolata szintén elkápráztat, de zöld helyett a szecesszióban gyakrabban használt kék színre vált. A kapualj és az előtér falfelületei itt azonban vakoltak.

Az építtetők közül az apa, Strausz Lajos (1856–1916) a Kozma utcai temetőben nyugszik (5A-25-32), ahogy később fiát, Strausz Gyulát (1884–1968) is oda temették (17A-26-21). Ott nyugszik Schreiber Hanni (1854–1930) is (16-4-43), de ott található Rothauser József (1883–1949) sírja is (23-24-12), Rothauser Lajosé azonban nem. Lehetséges, hogy ő a holokauszt áldozata lett.

1944-ben mindkét épület zsidók számára kijelölt kényszerlakhely, csillagos ház volt. Építészeti értékei miatt a főváros ezt a gyönyörű és izgalmas, Freund Dezső tervezte ikerházat védelemben részesítette.