Löffler S. Sándor
A VI. Aradi utca 57. alatti bérpalota, Budapest egyik legvarázslatosabb, pávákkal és hermelinekkel díszített lakóháza Löffler (Samu) Sándor (Budapest, 1877 – Melbourne,1962) terve alapján épült. Löffler Sándor több bérházáról is tudunk emellett, amit egyedül tervezett, például ilyen a Síp utca 17., és a Zichy Jenő utca 36. is, de 1906-tól 1918-ig öccsével, Löffler Bélával (Budapest, 1880 – talán Jeruzsálem, 1930-as évek vége) közös irodája volt. Együtt tervezték számos bérház mellett fő művüket, a Kazinczy utcai ortodox zsinagóga együttesét.
Édesapjuk Löffler Jakab zsámbéki szállító- és bizományos volt, édesanyjuk Mellinger Regina (Josefine). Csak felső építőipari iskolát végeztek, de a Kazinczy utcai ortodox zsinagóga tervével mégis a századforduló legnagyobb építészpárosai közé emelkedtek.
A Síp utca 17. elkészülésekor irodájuk a ház műtermébe költözött. VI. és VII. kerületi bérházaik és egy két villájuk többsége közös tervezés (VI. Izabella utca 34., Székely Bertalan utca 2/b és 2/c, Bajza utca 18., Andrássy út 82.; VII. Akácfa utca 20., Dózsa György út 38., Kertész utca 29.?, Rákóczi út 14., 74–76.). 1918 után a testvérek szétváltak. Löffler Béla 1925-ben megnyerte a jeruzsálemi Nemzeti Színház építésére kiírt pályázatot, és Palesztinába utazott. A színház nem épült meg, ellenben az ugyanebben az évben Tel Avivban rendezett Közel-Keleti kiállításra tervezett pavilonja igen. Később Alexandriában és Jeruzsálemben is nyitott tervezőirodát.
Löffler S. Sándor halálának időpontja és helye sokáig ismeretlen volt (ahogy öccséé, Béláé is). Pálóczi Enikő Ágnes a Löffler testvérekről szóló diplomamunkájának (2012), valamint Bolla Zoltán és Lelkes Szilvia kutatásának köszönhetően kiderült, hogy Löffler S. Sándor túlélte a holokausztot, valószínűleg már 1948-ban elhagyta az országot, Bécsbe ment, és 1949-ben feleségével, Ganz Gizellával Melbourne-ben telepedett le. 1962-ig, haláláig ott élt. Löffler Béla 1935-ben még dolgozott Párizsban (6. rue Ambroise Thomas, Rashi zsinagóga terve), és feltehetően a brit Közel-Keleten halt meg a 30-as évek végén – Jeruzsálemben.
(Forrás: Védtelen örökség, 2007, 394–396.; Ami látható, és ami láthatatlan, 2013, 110–112.; Pálóczi Enikő Ágnes: A Löffler-fivérek építészete. Különös tekintettel az első világháború előtti budapesti tevékenységükre. Diplomamunka. ELTE Bölcsészettudományi Kar, 2012.)
Édesapjuk Löffler Jakab zsámbéki szállító- és bizományos volt, édesanyjuk Mellinger Regina (Josefine). Csak felső építőipari iskolát végeztek, de a Kazinczy utcai ortodox zsinagóga tervével mégis a századforduló legnagyobb építészpárosai közé emelkedtek.
A Síp utca 17. elkészülésekor irodájuk a ház műtermébe költözött. VI. és VII. kerületi bérházaik és egy két villájuk többsége közös tervezés (VI. Izabella utca 34., Székely Bertalan utca 2/b és 2/c, Bajza utca 18., Andrássy út 82.; VII. Akácfa utca 20., Dózsa György út 38., Kertész utca 29.?, Rákóczi út 14., 74–76.). 1918 után a testvérek szétváltak. Löffler Béla 1925-ben megnyerte a jeruzsálemi Nemzeti Színház építésére kiírt pályázatot, és Palesztinába utazott. A színház nem épült meg, ellenben az ugyanebben az évben Tel Avivban rendezett Közel-Keleti kiállításra tervezett pavilonja igen. Később Alexandriában és Jeruzsálemben is nyitott tervezőirodát.
Löffler S. Sándor halálának időpontja és helye sokáig ismeretlen volt (ahogy öccséé, Béláé is). Pálóczi Enikő Ágnes a Löffler testvérekről szóló diplomamunkájának (2012), valamint Bolla Zoltán és Lelkes Szilvia kutatásának köszönhetően kiderült, hogy Löffler S. Sándor túlélte a holokausztot, valószínűleg már 1948-ban elhagyta az országot, Bécsbe ment, és 1949-ben feleségével, Ganz Gizellával Melbourne-ben telepedett le. 1962-ig, haláláig ott élt. Löffler Béla 1935-ben még dolgozott Párizsban (6. rue Ambroise Thomas, Rashi zsinagóga terve), és feltehetően a brit Közel-Keleten halt meg a 30-as évek végén – Jeruzsálemben.
(Forrás: Védtelen örökség, 2007, 394–396.; Ami látható, és ami láthatatlan, 2013, 110–112.; Pálóczi Enikő Ágnes: A Löffler-fivérek építészete. Különös tekintettel az első világháború előtti budapesti tevékenységükre. Diplomamunka. ELTE Bölcsészettudományi Kar, 2012.)