Király utca 77. –  Csengery utca 27.
Trocadero Kabaré
építés éve:
1895.
építtető:
Svadló Ferenc
funkció:
bérház
másodlagos funkció:
Tátra Mulató, majd Trocadero Kabaré
építész:
Illés Lajos
jelentős személyiség:
Salamon Béla színész, komikus, színházigazgató

A Király utca Körúton kívüli szakaszának egyik meghatározó sarokháza ez a háromemeletes, körbezárt udvaros historizáló épület, melynek különlegessége a hangsúlyos zárt sarokerkély és az íves páros ablakokkal tagolt, gyönyörű frízzel záruló, olaszos téglaburkolatú homlokzat. A levágott sarokról, ahol az elmúlt 24 évben a James Dean filmkölcsönző bejárata volt és csak 2017 januárjában szűnt meg (Forrás: hvg.hu), egykor mulató nyílt. Hatalmas, íves portálokkal megnyitott tere a Király utcai bejárattól indulva a Csengery utcai front szinte teljes hosszát elfoglalta. 1944-ben a többségében zsidók által lakott épület csillagos ház lett.

1901-ben itt kezdte el működését a Tátra kávéház és mulató, majd itt alapított Grüner Jakab 1911-ben Trocadero Kabaré néven varietét. A német kuplékat játszó hírhedt mulató vezetését 1919-ben fia, Oszkár vette át, de a kabarét az őt 1921-ben követő Harmath Imre (1890–1942) színész, színpadi szerző, operett szövegíró virágoztatta fel. 1907 és 1940 között verseit, kupléit, dalait szinte minden kabaréban játszották, szerte a városban énekelték. Az olyan slágerré vált dalok, mint például a Teve van egypúpú, vagy a Jön a jön, jön a jön, jön a luxusvonat szerzője 1942-ben munkaszolgálatban vesztette életét.

Az 1927-ig működő Trocaderóban Harmath Imre idejében már a műfaj legjobbjai léptek fel. Köztük volt például Salamon Béla (Beregrákos, 1885 – Budapest, 1965), a beregrákosi szegény boltos fia, a XX. század közepének egyik legismertebb magyar komikusa, nagy nevettetője. 1940–44 között, amikor zsidó származása miatt nem léphetett színpadra, az OMIKE szervezésében a zsidó színészek számára fellépési lehetőséget adó előadásokban vett részt a Goldmark Teremben. Az üldöztetés idejét egy Pozsonyi úti csillagos házban vészelte át. 1951-től alapító tagja a Vidám Színpadnak, ahol még 80 évesen is játszott. 

„Műkedvelőből színigazgató, majd Pomócsi, az örök kisember. Salgó a Vonósnégyesben, aki otthon hagyta a vonóját, és végül mégis az Ő nótáját húzzák el… Papa, aki helyezkedik, és addig mondja a magáét, amíg akad valaki, aki meg hallgatja. Ja, hogy ez pont a veje főnöke? A kabaréban minden előfordulhat. Mesélik, hogy halála előtt pizsamában kiszökött a kórházból, és még egyszer eljátszotta kedvenc szerepét a Szarvasbika c. Nóti-jelenetben, és csendben visszament a klinikára, hogy másnap meghaljon. Ezt a kimenetelt nem követte taps, csak könnyek. Ezúttal tragikus szerepet játszott.” (Forrás: Network.hu)

Salamon Béla feleségével együtt a Kozma utcai zsidó temetőben nyugszik (1C-2-29).

(Forrás: Ami látható, és ami láthatatlan, 1913, 2018, 132-133.)