Rákóczi út (volt Kerepesi út)
Az Erzsébetvárost szegélyező poros országút, a Kerepesi út a XIX. század végére – a Keleti pályaudvar 1884. évi megépülése után – nagyvárosias bérházakkal, szállodákkal szegélyezett, forgalmas főútvonallá vált, ahol az üzletek, kávéházak, vendéglők, mozik, szállodák és mulatók mellett – kezdetben a bérházak alsó szintjein, később önálló épületként – megjelent és jellemzővé vált a modern nagyvárosok új kereskedelmi formája, az áruház. „Később Rákóczi fejedelemről nyert elnevezést az út. És még akkor is országútnak használták. A Keleti pályaudvarról rajta jött a városba a vidék. Földesurak, jószágkormányzók, szolgabírák. Megvizsgálták előbb is a magazinokat, az áruházakat, teszem azt a Divatcsarnok vagy a Corvin kínálatát, a Guttmann áruházat.”(Molnár Gál Péter, 2008.)
Az új kereskedelmi forma modern tereket és modern épületeket igényelt. A Rákóczi út – változatosabb és nagyrészt magasabb, modernebb épületeivel, áruházaival – különbözik a Körút egységes, historizáló világától. Az itteni áruházak más és más igényt szolgáltak ugyan – volt, amelyik olcsó áruval és csomagküldő szolgálattal (Rákóczi út 38, a Pesten elsőként megnyílt Párizsi Nagyáruház), volt, amelyik munkaruházattal (Guttmann áruház, Rákóczi út 12.); volt, amelyik olcsósága mellett modern belső tereivel (építész: Kozma Lajos) és a magyar hetekkel (Magyar Divatcsarnok, Rákóczi út 72–76.) hódította meg a közönséget –, de mind a kis- és középpolgárság és a jobb helyzetű munkások áruházai voltak (az előkelő pesti közönség luxusigényeit a pár évvel később nyíló belvárosi áruházak elégítették ki). Akármelyiket is nézzük, mindegyikhez zsidó vállalkozó neve fűződik.