A Körúton a XIX. század végén és a XX. század elején szinte minden sarkon kávéház vagy vendéglő nyílt. Ritka, hogy helyükön ma is kávéház, de legalábbis vendéglátóhely működne. A Teréz körút és az Aradi utca sarkán a páratlan és a páros oldalon egyaránt kávéház volt valamikor, mindkettő az egyik leghíresebb pesti kávés család nevéhez a Weingruberekéhez fűződött. A páros oldalon, a Teréz körút 24. alatt, a híres Weingruber-kávéház, az Edison helyén ma az Erste bank fiókja található, de a páratlan oldalon, a 23. szám alatt, a mai napig szinte változatlan, gyönyörű boltozatos terekben vendégeket fogadó hely működik – bár nem előkelő kávéház, hanem önkiszolgáló étterem.
1912-ben a kávésdinasztiából származó Weingruber Ignácz (1864–1941), akinek apja, Weingruber Ármin a Rákóczi út 4. szám alatt a Fehér Hattyú fogadóban létesített jól ismert kávéházat, és akinek Bécsben élő bátyja is kávéház-tulajdonos volt, a tervtári tervek szerint az udvar beépítésével bővítette a kávéházat, acélszerkezetű kupolával fedte be az udvart. Feltehetően haláláig ő volt a kávéház tulajdonosa, de 1938-ban biztosan. Az udvari bővítésnek ma már nincs nyoma, de lehet, hogy meg sem valósult. Weinbruger Ignáczról azonban más is megtudható. A lakók által az előtérben állított emléktábla szerint itt lakott haláláig a III. emeleten, a 11. számú lakásban. A Weinbruger család több tagjának is ebben a házban volt lakása.
A Weinbruger név azonban nem feltétlenül a körúti kávéházak miatt vált legendássá. „Weingruber neve – írja Saly Noémi – nem a körúti kávéház jóvoltából vésődött örökre a szívekbe. Ássuk csak elő emlékezetünk mélyéről az amerikai nótából Zerkovitz Béla szövegével pesti népdallá lett slágert! »Ujjé, a Ligetbe\' nagyszerű, ujjé, a Ligetbe\' jó, cirkusz, mozi és ringlispíl, Wampetics, Weingruber és a Gerbeaud...« Hát igen. Ez volt az a kávéház – becsületes és hivatalos nevén a Székesfővárosi Pavilon –, amelynek a puszta említésére is felsóhajtott mindenki... Weingruber Ignác szerencsére nem érte meg a legrosszabbakat. Az öreg Hattyú öreg fia 1941 júliusában, hetvennyolc évesen meghalt. Az egész városnak könny szökött a szemébe.” (Forrás: Saly Noémi: Az öreg Hattyútól a szörpös játszótérig. Népszabadság Online).
Weingruber Ignácz sírjáról nincs információ, de lehetséges, hogy apja, Weingruber Ármin mellett nyugszik a Kozma utcai zsidó temetőben (2-1-2). A hatalmas, ovális alaprajzú art deco stílusú Weingruber síremlék a kerítés mellett haladva a 6. parcella sarkán található.
A háromemeletes historizáló körúti sarokház építtetője, Landauer Ede (1842–1905), akárcsak az apja, Landauer Ignácz (1817 k.–1893) gyufa- és festékgyáros volt. Halálának évében, 1905-ben a Landauer Ignácz és Fiai főnökeként taranyai előnévvel nemességet kapott. A családi sírhely a Salgótarjáni utcai zsidó temetőben található, a déli fal melletti 7. számú sírbolt az övék (Forrás: A Salgótarjáni utcai zsidó temető, 2014, 51.)
1944-ben ez a többségében zsidók által lakott ház kilenc másik Teréz körúti társával együtt csillagos ház lett. Ma a Körút egységes beépítésének és a világörökségi védőzóna részeként is védett.