A Király utca 76.-nak két nevezetes lakója is volt: Wigner Jenő Nobel díjas fizikus és Kabos Gyula, aki „…színészi pályafutását 1905-ben Szabadkán kezdte. Az 1920-as években kabaréban, operettben, zenés és prózai, komikus és tragikomikus szerepekben egyaránt sikert aratott a főváros színpadain. Az 1930-as években ő lett a magyar filmipar egyik legtöbbet foglalkoztatott sztárja. 1939-ig csaknem félszáz filmben jelent meg a félszeg kisembert formáló, mosolyt és együttérzést fakasztó alakja… A Hunyadi Sándor novellájából 1937-ben készült Lovagias ügy című film bemutatója után, melyben Kabos egy becsületében és büszkeségében megsértett kishivatalnokot alakított szívszorító hitelességgel, »Le a zsidó filmekkel« – jelszavaktól hangos szélsőjobboldali tüntetések voltak Budapesten és több nagyvárosban. Abban, hogy 1939-ben Kabos Gyula az Egyesült Államokba emigrált, a zsidótörvényeken kívül a személyét érintő jobboldali támadásoknak is szerepe volt.” (Forrás: Jalsovszky Katalin, Tomsics Emőke, Toronyi Zsuzsa: A magyarországi zsidóság képes története. Vince Kiadó, 2004. 277. o.)

Kabos Gyula sikerekben és kudarcokban egyaránt gazdag életéről egy riport során így nyilatkozott: „ – … Azt hiszem, az a legnagyobb bajom, hogy nekem nincsenek túl vérmes vágyaim. Soha nem akartam semmi nagyot, igaz, hogy a kicsit nagy is kétszázezer pengőmbe került. Én nem szeretek enni, nem vagyok gourmand – egy jó könyv mindennél többet ér nekem. Rémesen szeretem az angol tengerészhistóriákat például, vagy a trópusi expedíciós könyveket – ilyenkor folyton utazom.
Riporter: - Igen, ...hiszen maga olyan vicces ember.
Kabos Gyula: – Ez egy nagy tévedés, kérem. Én egy nagyon szomorú ember vagyok, csak mániákusa vagyok a vidámságnak, és addig nem nyugszom, amíg nevető arcokat nem látok magam körül. De különben is, ma jókedvet csinálni – kötelesség, és akkor is nevetni kell, ha sírni szeretnék. Volna egy jó tippem ezzel kapcsolatban. Hozzanak rendeletet, hogy egy hónapig mindenkinek mindent mosolyogva kell csinálni. Meglátnák, milyen más lenne az élet.” (Forrás: Esti Kurír, 1934. december 25., közli a Színészkönyvtár)

Kabos Gyula, a nagy nevettető és nagyszerű színész, akinek sok másik film mellett a „Hyppolit a lakáj” fűződik a nevéhez, 54 évesen 1941-ben, New York-ban hunyt el, New Jersey-ben temették el. 1996-ban teljesült utolsó kívánsága: kései tisztelői hazahozatták hamvait, és a Farkasréti temetőben újratemették (1-2-457).