Az Andrássy úton a két világháború közötti modern építészetet csak egy-két épület képviseli. Az egyik ez a saroktelken álló, a Pesti Izraelita Hitközség építtette ház. A telek ezt megelőzően is a hitközségé volt, az 1880-ban épült zsidó fiúárvaház állt itt, melynek építését nagylelkű adomány tette lehetővé. Az egyemeletes épület azonban idővel szűkös lett, ezért a hitközség 1900-ban új helyen, a Városligeti fasor 35–37. alatti kettős telken egy nagyobb kétemeletes épületet emeltetett. Az itteni ezután ideiglenesen leányárvaházként működött. Bár születtek tervek a bővítésére vagy egy új, háromemeletes épület építésére, végül a Quittner Zsigmond tervezte házat lebontották. 1938-ban – szinte azonos alapterülettel és az épület két végén hasonlóan kiugró rizalitszerű, de mégis gyökeresen más, erősen kiugró félköríves megoldással – egy az Andrássy úton nemcsak megjelenése, de a funkciója miatt is szokatlannak tűnő modern kétemeletes épület került a helyére: a 30-as években Európa szerte divatba jött „boarding ház”, vagyis szállodabérház. A hitközség a tervezéssel a korszak híres építészét és sportolóját, Magyarország első olimpiai bajnokát, Hajós (Guttmann) Alfrédot (1878–1955) bízta meg.
Hajós Morvaországból bevándorolt, nagyon szegény zsidó családban született. Apja Guttmann Jakab (1840–1891) zsákhordó munkás volt, hajórakodás közben fulladt a Dunába. Az ekkor még csak 13 éves Alfréd (Arnold) és testvérei is a tragédia hatására tanultak meg úszni. Édesanyja, Lőwy Rozália (1855–1928) egyedül nevelte fel öt fiát, közülük Henrik (1886–1963) az 1906-os rendkívüli olimpián győztes 4x 250 méteres magyar váltó tagja volt. Alfréd a Markó utcai Főreáliskolába, utána a Műegyetemre járt, építész lett, de sokoldalú sportember is: tornázott, futott, futballozott és főleg úszott. Tizenhét évesen már magyar bajnok és Európa-bajnok volt. Így 1896-ban 18 évesen – a Magyar Torna Club elnökének támogatásával és egyeteme engedélyével – ott lehetett az első újkori olimpián Athénben, ahol 100 méteren aranyérmet nyert. „Egy bő órával később Hajós fiatal fejjel és makacsul ragaszkodott ahhoz, hogy elinduljon 1200 méteren is. És neki lett igaza, mert magasan verte a mezőnyt. Az úszók egy gőzös fedélzetéről ugrottak a jéghideg tengervízbe, a feladat a partra jutás volt. Hajós olyan fölénnyel nyert, hogy már az úszása alatt felhúzták a magyar zászlót… A görög trónörökös így gratulált neki: „Ez a magyar ifjú egy valóságos delfin!". Így ragadt rá a „Magyar Delfin" becenév. (Forrás: Szeretlek Magyarország) Győzelme hatására sokan kezdtek úszni Magyarországon, eltanulták a technikáját, ez lett a mai gyorsúszás elődje. 1904-ig sportolt aktívan, ekkor Villányi Jánossal társulva saját építészirodát nyitott. Építészként ugyanolyan sikeres lett, mint a sportban, sporttal való kapcsolata ugyanakkor gyakran meghatározta építészeti feladatait. Legismertebb közülük az 1930-ban épült és ma már a nevét viselő Margitszigeti Nemzeti Sportuszoda, amiről a L'Architecture d'Aujourd'hui is beszámolt.
Aschner Lipót, az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. legendás igazgatója, a Tungsram névadója, az Újpesti Torna Egylet elnöke és mecénása is Hajós Alfrédot bízta meg az újpesti Megyeri úti stadion tervezésével. „Az UTE labdarúgó-stadiont 1922. szeptember 17-én avatták fel. Ez volt az első magyar létesítmény, amely a »stadion« nevet kapta, és az első ilyen, amely vasbetonból készült. A stadionban 200 páholy és további 20 ezer férőhely várta a szurkolókat… Ő tervezte a győri uszodát, a volt szabadsághegyi strandot és a pünkösdfürdői strandot is. 1924-ben a párizsi olimpia szellemi versenyén építészet kategóriában Lauber Dezsővel közösen készített terve ezüstérmet nyert a budapesti Stadion tervével. (Aranyérmet nem osztottak ki.) Mivel ma már nem rendeznek szellemi vetélkedőket az olimpiákon, ma is ő az egyetlen magyar, aki művészeti és sport kategóriában is olimpiai érmet szerzett.” (Forrás: HG.HU) Nemcsak a sporthoz fűzte szoros kapcsolat, de a Pesti Izraelita Hitközséghez is. Több alkalommal, ahogy ennek a szállodabérháznak az esetében is, őt kérte fel a hitközség épületeinek tervezésére.
A zsidóüldözést túlélte (a családjából és ismerősei közül azonban sokan vesztették életüket), és azok közé az építészek közé tartozott, akik az államosítás után is dolgoztak, magániroda helyett a Mezőgazdasági Tervező Iroda lett a munkahelye. Halálának évében is volt még egy komoly munkája: a kelenföldi hőerőmű művelődési otthona. A Kozma utcai zsidó temetőben temették el (B121 kripta). 1967-ben egykori Báthory utca 5. szám alatti lakásán Nemzeti Sportmúzeumot nyitottak. 2010-ben posztumusz Ybl-díjat kapott.
A keskeny, hosszú saroktelken álló modern kétemeletes, lapos tetős szálloda-bérház bejárata az épület hosszú főhomlokzata felől, a Munkácsy Mihály utcáról nyílik. Lekerekített sarkaiban és a két sarok között végig oldalfolyosóról nyíló egy- és kétszobás, fürdőszobás, főzőfülkés, beépített szekrényes lakrészek voltak a két emeleten és a magasföldszinten is. A kiszolgáló funkciókat, az éttermet a konyhával, a garázsokat stb. mind az alagsorban helyezték el. A hosszú homlokzatot nemcsak a kiugró íves sarkok, a kiugró bejárati rész, de az art deco jellegű lámpákkal megvilágított erkélyek és lodzsák sora, ritmusa is oldja, érdekessé teszi. Az előcsarnok két szint magasságú, galériás, hátul, a háromkarú lépcső orsóterében eredetileg üvegdobozban közlekedő felvonó volt. A modern kort idézték a további részletek is: például rejtett világítás, krómozott lemezborítás, travertin fal- és mettlachi padlóburkolat. (Pest építészete a két világháború között, 2001, 152–153.)
A szálloda-bérház 1944-ben a Nemzetközi Vöröskereszt védelme alatt álló, zsidó gyermekeket mentő otthon lett. A védelem ellenére Karácsony napján árpádsávos nyilasok jelentek meg a gyermekotthonban, „… a gyerekeket az udvarra parancsolták, igazoltatás ürügyén elszedték minden értéküket, agyonlövéssel fenyegetőztek, többeket, gyerekeket is lelőttek…” (A zsidó Budapest, 1995, 573–574.). A további vérontást a közelben, a Benczúr utcában állomásozó Gidófalvy Lajos főhadnagy vezette XIII/1. kisegítő karhatalmi alakulat akadályozta meg (a KISKA század a kevés antináci fegyveres csoportok egyike volt), de a gyerekek elhurcolását nem tudták megakadályozni. Előbb a Radetzky-laktanyába (Bem tér 3.), majd a nagy gettóba vitték őket. Innen a kisegítő karhatalmisták és a Vöröskereszt képviselői hamisított dokumentumokkal legtöbbjüket visszavitték a gyermekotthonba.
A második világháború utáni évtizedekben a boarding szállóból a Párt Központi Külügyi Szállója lett, ma Mamaison Hotel Andrássy néven ötcsillagos szálloda. Hajós Alfrédról, valamint a zsidó gyerekek tragédiájáról, mentéséről és megmentőjéről a bejárat mellett közös tábla emlékezik meg.