1938-ban az Andrássy úton nemcsak megjelenése, de a funkciója miatt is szokatlannak tűnő modern kétemeletes épület épült: a 30-as években Európa szerte divatba jött „boarding ház”, vagyis szállodabérház. A korszak híres építésze és sportolója, Magyarország első olimpiai bajnoka, Hajós (Guttmann) Alfréd (1878–1955) tervezte.
Hajós Morvaországból bevándorolt, nagyon szegény zsidó családban született. Apja Guttmann Jakab (1840–1891) zsákhordó munkás volt, hajórakodás közben fulladt a Dunába. Az ekkor még csak 13 éves Alfréd (Arnold) és testvérei is a tragédia hatására tanultak meg úszni. Édesanyja, Lőwy Rozália (1855–1928) egyedül nevelte fel öt fiát, közülük Henrik (1886–1963) az 1906-os rendkívüli olimpián győztes 4x250 méteres magyar váltó tagja volt.
Alfréd a Markó utcai Főreáliskolába, utána a Műegyetemre járt, építész lett, de sokoldalú sportember is: tornázott, futott, futballozott és főleg úszott. Tizenhét évesen már magyar bajnok és Európa-bajnok volt. Így 1896-ban 18 évesen – a Magyar Torna Club elnökének támogatásával és egyeteme engedélyével – ott lehetett az első újkori olimpián Athénben, ahol 100 méteren aranyérmet nyert. „Egy bő órával később Hajós fiatal fejjel és makacsul ragaszkodott ahhoz, hogy elinduljon 1200 méteren is. És neki lett igaza, mert magasan verte a mezőnyt. Az úszók egy gőzös fedélzetéről ugrottak a jéghideg tengervízbe, a feladat a partra jutás volt. Hajós olyan fölénnyel nyert, hogy már az úszása alatt felhúzták a magyar zászlót (…) A görög trónörökös így gratulált neki: „Ez a magyar ifjú egy valóságos delfin!". Így ragadt rá a „Magyar Delfin" becenév. (Forrás: Szeretlek Magyarország)
Győzelme hatására sokan kezdtek úszni Magyarországon, eltanulták a technikáját, ez lett a mai gyorsúszás elődje.
1904-ig sportolt aktívan, ekkor Villányi Jánossal társulva saját építészirodát nyitott. Építészként ugyanolyan sikeres lett, mint a sportban, sporttal való kapcsolata ugyanakkor gyakran meghatározta építészeti feladatait. Legismertebb közülük az 1930-ban épült és ma már a nevét viselő Margitszigeti Nemzeti Sportuszoda, amiről a L'Architecture d'Aujourd'hui is beszámolt.
Aschner Lipót, az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. legendás igazgatója, a Tungsram névadója, az Újpesti Torna Egylet elnöke és mecénása is Hajós Alfrédot bízta meg az újpesti Megyeri úti stadion tervezésével. „Az UTE labdarúgó-stadiont 1922. szeptember 17-én avatták fel. Ez volt az első magyar létesítmény, amely a »stadion« nevet kapta, és az első ilyen, amely vasbetonból készült. A stadionban 200 páholy és további 20 ezer férőhely várta a szurkolókat… Ő tervezte a győri uszodát, a volt szabadsághegyi strandot és a pünkösdfürdői strandot is. 1924-ben a párizsi olimpia szellemi versenyén építészet kategóriában Lauber Dezsővel közösen készített terve ezüstérmet nyert a budapesti Stadion tervével. (Aranyérmet nem osztottak ki.) Mivel ma már nem rendeznek szellemi vetélkedőket az olimpiákon, ma is ő az egyetlen magyar, aki művészeti és sport kategóriában is olimpiai érmet szerzett.” (Forrás: HG.HU)
Nemcsak a sporthoz fűzte szoros kapcsolat, de a Pesti Izraelita Hitközséghez is. Több alkalommal, ahogy ennek a szállodabérháznak az esetében is, őt kérte fel a hitközség épületeinek tervezésére. 1945-ben például Hajós Alfréd tervei alapján építtették újjá a Városligeti fasor 25–27. szám alatti bombatalálatot kapott fiúárvaházat. Az épület azonban ma már nem látható, 2008-ban lebontották.
Hajós Alfréd a zsidóüldözést – talán az ismertségének is köszönhetően – túlélte (a családjából és ismerősei közül azonban sokan vesztették életüket), és azok közé az építészek közé tartozott, akik az államosítás után is dolgoztak, magániroda helyett a Mezőgazdasági Tervező Iroda lett a munkahelye. Halálának évében is volt még egy komoly munkája: a kelenföldi hőerőmű művelődési otthona. A Kozma utcai zsidó temetőben temették el (B121 kripta). 1967-ben egykori Báthory utca 5. szám alatti lakásán Nemzeti Sportmúzeumot nyitottak. 2010-ben posztumusz Ybl-díjat kapott.