Az Andrássy út körül az egyik leghíresebb és legpompásabb villa építtetője Schiffer Miksa (Pest, 1867 – Budapest, 1944) a Monarchia egyik legnagyobb építési vállalkozója volt, földbirtokos, lótenyésztő, híres műgyűjtő és mecénás, az iparból meggazdagodott zsidó családok közül Weisz Manfrédék után talán a leggazdagabb.
„Az ingatlantulajdonos Schiffer Miksának Weissékhez képest sokkal inkább sikerült a háttérben maradnia, neve is kevésbé ismerős. Viszonylag szerény mérnökként házassága révén <1894-ben elvette az építési vállalkozó Grünwald Mór húgát, Grünwald Saroltát (Dunaszerdahely,1872 – Budapest,1936)> lett társtulajdonosa a Grünwald–Schiffer-féle építési vállalkozásnak és vagyonát nagystílű vasútépítésekkel, közszállításokkal és telekvásárlásokkal alapozta meg. 1910-től önálló vállalata élén gazdagodott tovább, míg a húszas években már az ő tulajdonában voltak többek között a Palatinus házak (a Pozsonyi út nyugati oldalán álló, 1911-ben épült bérházcsoport), valamint a Margit-híd és a Parlament között elterülő telkek. Számos nagyipari vállalatban volt érdekelve. Végül vagyonának egy részét ő is birtokvásárlásra, az ercsi mintagazdaság megvételére fordította.” (Forrás: Varga László: A pénz urai. Digitális Tankönyvtár)
A vállalkozásaiban is rendkívül merész Schiffer Miksa (a Palatinus Rt.-én keresztül az ő nevéhez fűződik például 1937-ben a veszprémi völgyhíd kivitelezése) a villa tervezését is a korszak legmodernebb elveket valló építészére, Vágó Józsefre (Nagyvárad, 1877 – Salies de Béarn, Franciaország, 1947) és testvérére Vágó Lászlóra (Nagyvárad, 1875 – Budapest, 1933) bízta. Szabad kezet adott a villa teljes berendezésére, még a festmények összeválogatására is, annak ellenére, hogy ő maga műgyűjtő volt. Feleségével együtt nemcsak a magyar képzőművészetet, de például a filmkészítést is támogatta, ő volt 1931-ben az első magyar hangosfilm, a Kék bálvány producere. A villa építésével kapcsolatban csupán egy kikötése volt, azt kérte Vágótól, hogy a villa rejtett legyen. Így ez a forradalmian új premodern villa, mely a bécsi Otto Wagner vagy még inkább Josef Hoffmann modernségéhez oly közel áll, a környék és az utca szokásos 3-5 méteres előkertje helyett a telek mélyén 30 méterre helyezkedik el, az utcáról valóban rejtve, „láthatatlanul”.
A villa külsejéről, de különösen belső kialakításáról és berendezéséről, amit – a műtárgyakat és a szőnyegeket kivéve – a Wiener Werkstatte szellemében minden részletében Vágó maga tervezett, igen sokan foglalkoztak, nagy irodalma van. Az Iparművészeti Múzeum szecessziós épületekről szóló válogatásában például így írnak róla : „A geometrikus tömegekből összeállított egyszerű épület, gazdag belsőt rejtő összművészeti alkotás. Az építész, Vágó József tervezte a teljes berendezést, beleértve a tulajdonos által megrendelt műalkotásoknak szánt helyeket is. A reprezentatív, kétszintes hall Kernstok Károly által tervezett üvegablakokon keresztül kapja a fényt, egyik falát a művésznek Schiffer Miksát ábrázoló festménye díszíti, közepén Fémes Beck Vilmos kútja állt szobraival. A különböző szobákban Iványi Grünwald Béla, Rippl-Rónai József és Csók István festményei kaptak helyet.” (Forrás: Iparművészeti Múzeum) Rippl Rónai – egy pannóra, mely egy erre a méretre alakított fülkében kapott helyet – megfestette a család nőtagjait: Grünwald Saroltát fehér ruhában, nagy sárga kalapban négy lányával. A hálószobában ma csak a kép másolata látható, eredetijét a Nemzeti Galériában őrzik.
A Kernstock Károly-féle monumentális, hét méter magas, Árkádiát ábrázoló színes üvegablakok mellett még mindenképen meg kell említeni azokat a Vágó tervezte üvegablakokat (például a dolgozószoba hatalmas ablaka is ilyen), melyen csodálatos kék madarak repkednek, talán a művészi szabadság jelképeként. A madármotívum nemcsak itt, de Vágó összes másik épületének is jellegzetessége, itt még a hall falát díszítő Zsolnay kerámiaképen is feltűnik. Az eredeti berendezésből ma már sok minden hiányzik, például Fémes Beck Vilmos kútja sem látható középen. A hall oldalfalához épített oktogonális márvány falikútja azonban ma is megcsodálható, az oldalain látható domborművek egyenként is remekművek.
Az elkészült villa hatására Grünwald Miksa, Schiffer sógora és üzlettársa, annak ellenére, hogy ő maga is építész volt (tervei alapján épült például két bérház is a Belső-Erzsébetvárosban: a négy utcára néző, egész tömböt elfoglaló, belsejében ma is pompás, de a háború óta lecsupaszított homlokzatú Rákóczi út 30. (1899), a Kazinczy utca 7. (1910) vagy Budán 1920-ban az Alma utcai Orthodox Izraelita Szeretetotthon), szintén Vágóval terveztette villáját. A Josef Hoffmann építészetéhez közelálló „magyar Stocklet-palotának” is nevezett Grünwald-villa sajnos ma már nem látható, a háborúban elpusztult.
Radnóti Zoltán rabbi „Egy csöndes és tragikus sorsú milliárdos” címen írt Schiffer Miksáról, akit bár az egész család kikeresztelkedett, 1944-ben – a német megszállás után – a Gestapo elvitt néhány napra, „valószínűleg a Palatinus vagyon után érdeklődve, majd visszatérése után néhány nappal meghalt. A halál hivatalos oka “mellgyík” – Angina pectoris lett, ám egy visszaemlékező szerint az öngyilkosságot választotta. 77 esztendős volt.” A Kerepesi úti temetőben temették el. (Forrás: Zolirabbi. Radnóti Zoltán rabbi blogja)
1944-ben itt működött a Nemzetközi Vöröskereszt egyik főirodája. A Schiffer-család 1945-ig lakott az egyemeletes villában. Államosítása után a Hugarofruct székháza lett. Többször átépítették: emeletráépítéssel, tetőtér beépítéssel, új szárny hozzáépítésével külsejét sikerült elrontani, de még így is különleges maradt. 1995-től a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Képzési, Egészségügyi és Kulturális Intézete, mellette Pénzügyőr- és Adózástörténeti Múzeum található itt. Ezáltal a villa bejelentkezéssel látogatható.
A Vágó József és Vágó László által tervezett villa ma műemlék.