A legpestiesebb tér egyik legkülönösebb bérházának tervezője, kivitelezője és egyben tulajdonosa is Léderer Ede (Gyula,1844 – Merán, 1915) volt, nem építész, hanem építőmérnök.
Apja Léderer Salamon, anyja Kohn Franciska. Öt testvérével együtt Gyulán nevelkedett. Először a vasútnál dolgozott. „1873-ban a gyulai képviselő-testület városi mérnöknek nevezte ki. Szorgalmazta a megyénél a Sugárút kikövezését. 1874-ben elkészítette a megyeháza bővítésének terveit és felügyelte a munkákat. Megtervezte a város olajlámpákkal való közvilágítását. Az 1870-es évek végén költözött el a városból, végül Budapesten telepedett le.” (Forrás: Mogyoróssy János Városi Könyvtár)
Budapest mellett sokfelé tervezett és kivitelezett, Szegeden, Orosházán, Békéscsabán is lehet találkozni a nevével. A Hunyadi tér 10. alatti bérház felépülése előtt a Teréz körút 4.-ben élt, a bérház felépülésekor pedig ide, az első emeleti erkélyes lakásba költözött feleségével, Werner Reginával. Haláláig itt élt. 1915-ben, 71 évesen Meránban hunyt el. Kívánságának megfelelően felesége hazahozatta a hamvait és a gyulai zsidó temetőbe (IX-6-105), az apja és az anyja melletti elkerített részen temettette el. Síremlékén a magyar mellett héber felirat áll. (Forrás: Gyulai zsidó temető adatbázisa).
A Magyarországi Zsidó Hitközség alapítványai között Léderer Ede és neje neve alatt Jótékonysági alap néven alapítvány található, mely még 1944-ben is működött. Többen kaptak belőle abban az évben is támogatást. Az épület 1925-ig a családi alapítványé maradt, ekkor került Scheer Samu tulajdonába. „Az 1934-ben, 1937-ben és 1942-ben megjelent – és nem mellesleg Scheer által összeállított – Budapesti ingatlanok címtárából nemcsak az derül ki, hogy Lédererékhez hasonlóan ő is hosszú éveken át itt lakott, hanem az is, hogy a ház az ő érdekeltségébe tartozó és az említett címjegyzékeket kiadó Solo Kereskedelmi Bank Rt. székhelyéül is szolgált.” (Forrás: Budapest100 / Hauenstein Mátyás kutatása)
A kétudvaros, négy-, illetve háromemeletes bérházat Léderer Ede jelentős háznak szánhatta. A korabeli Terézvárosban, de Pesten is ez volt az egyik legnagyobb és közel 400 lakójával a legnépesebb pesti bérház (ma kb. 80 lakás található benne). Jelentőségét jelzi a téglaburkolatú utcai homlokzat középoromzatán felfedezhető Hunyadi udvar felirat is. A kerékvetős, keramitburkolatú, keresztboltozatos kapualjon át hajdanán lovas kocsival hajtottak be. A bejárattól jobbra elhelyezkedő szárny földszintje még őrzi az egykori istálló nyomait. A házban állítólag nagyúri kupleráj is működött.
Az első udvar meglepő, nem az átlagos pesti bérház képét mutatja. Itt nincs függőfolyosó, a lakások többsége a lépcsőházból nyílik. A hatás lenyűgöző, a látványa szokásosnál feszesebb. Egyedülállónak tűnik a lépcsőt kísérő és a pihenőt szegélyező kovácsoltvas korlát motívuma, a kétoldalt sárkányfejjel őrzött körbe foglalt három rózsa is.
Az épületet a háború óta nem újították fel. Az udvari homlokzatokon még ma is 1945-ös lövésnyomok láthatók. A lakások nagyméretűek voltak és már építésük idején is komfortosak. A tulajdonos első emeleti lakása például 190 m² lehetett. Óriási a különbség az első és a második udvar között: az első függőfolyosó nélküli udvar hatása zordabb, a középső dongafedésű átjárón át megközelíthető második udvart háromemeletes, függőfolyosós szárny keretezi, így a hatás itt oldottabb, már csak azért is, mert a lakók növényekkel, fákkal ültették be, a földszinti lakások előtt hangulatos teraszokat alakítottak ki.
Léderer Ede tekintélyt sugárzó, különleges bérháza a Hunyadi teret övező épületekkel együtt helyi utcaképi védelem alatt áll. Mindkét szomszédja, a 8. és a 12. számú is csillagos ház volt. A házon márvány emléktábla emlékezik meg Derkovits Gyula festőművészről. Itt élt feleségével a mosókonyhából kialakított padláslakásban 1926-tól 1931-ig, amíg tartozás miatt ki nem lakoltatták.